Jövőre lefogyok, ezentúl egészségesebb leszek, többet fogok félretenni és rátalálok a szerelemre – pár darab a legnépszerűbb újévi fogadalmak közül, amiket végül a legkisebb valószínűséggel tartanak be az emberek. Felmerülhet bennünk, hogy mindig ezzel a négy fekete péterrel a legnehezebb mit kezdeni, ám a titok nyitja sokkal inkább az ígéretek pszichológiájában, mint bizonyos tervek babonásságában rejlik.

A fogadalomtétel egyébként nem újkeletű dolog: egészen Julius Caesar uralkodásához vezethető vissza, aki Janus, a kétarcú istenség tiszteletére rendezett fogadkozást. Janus két arca a kezdetet és a véget, a múltat és a jövőt jelképezte, mi pedig tudatlanul is úgy teszünk neki tiszteletet, hogy a múltban elkövetett hibáinkkal elszámolva próbálunk jobb emberré válni a jövőben.

Joggal hihetnénk azt, hogy egy több, mint kétezer éves hagyomány már nem kell, hogy megállja a helyét napjainkban is, ám Caesar örökérvényű szokást teremtett: a fogadalmak betartásának szinte ma is ugyanazok a kulcsai és buktatói, mint az ókorban voltak.

Miért okoznak mégis nehézséget és mi miért próbálkozunk újra meg újra az előző évek kudarcai után? Máris elárulom, ahogy azt is, hogyan tegyünk úgy fogadalmat, hogy végig hűségesek tudjunk maradni célunkhoz.

Miért csábító újévi fogadalmat tenni?

Új év-új én, üres lap-tiszta kezdet, van valami csábító abban, hogy átfordul a naptár, és úgy érezzük, ilyenkor könnyen megszabadulhatunk rossz szokásainktól anélkül, hogy el kellene számolnunk velük a múltban. Az emberek szeretik külső tényezőkhöz kötni a változást, és az új év első napja kiváló alkalomnak tűnik erre, hiszen remek pont a viszonyításhoz. Ráadásul mindenki egyszerre akar új életet kezdeni, és könnyebb valamibe közösen belevágni, mint egyedül rugaszkodni neki valamikor év közben.

Akkor miért nem tartjuk be őket?

A New York Times kutatása szerint három fő csoportba sorolható be annak az oka, ha kudarcot vallunk.

Az első, ha külső motivációval indulunk a kívánt cél felé, és nem mi magunk akarjuk elérni. Ilyen például, ha valamit társadalmi nyomás hatására fogadunk meg, és azt tartjuk szem előtt, mások szerint milyennek kellene lennünk, ahelyett, önmagunk számára mi a fontos igazán.
Második buktató, ha nem elég pontos a célunk, harmadik, ha nincs tervünk az elérésére. Valószínű ezek az okai annak, hogy 100 emberből csak 8 képes végül a fogadalmát megtartani.

És hogyan váljunk elkötelezettebbé?

Tűzzünk ki konkrét célokat!

Először is, legyen egy konkrét, realisztikus cél, amit el szeretnénk érni. Itt a realisztikus nem a földhözragadt szinonimája, hiszen nincs lehetetlen, csak tehetetlen: a nagy álmok visznek minket előrébb az úton.
Sokkal inkább utal arra, hogy bármekkora kihívásnak is tűnik a kívánt cél elérése, apró lépésekre bontva valóságosabbnak fogjuk érzékelni. Ez pedig nem csak a motiváció fennmaradásában, de abban is segít, hogy hatékonyan, tudatos időbeosztással tudjunk rajta dolgozni.

Ha például változtatni szeretnél a megjelenéseden, ne úgy szóljon a fogadalmad, hogy „idén lefogyok”, mert úgy érzed majd, sosem elég megfelelő rá az idő, és ilyenkor a fogyókúra is mindig másnap kezdődik, ugyebár. Fogalmazd meg helyette, hogy hány kilótól szeretnél megszabadulni és mennyi időn belül, határozd el, hogy hetente hányszor fogsz mozogni, és vedd figyelembe, hogy a vágyadnak velejárói is vannak, tartósan fogyni életmódváltás nélkül nem lehet például.

Azt fogadjuk meg, ami régóta foglalkoztat!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy olyan dolgokat fogadnak meg, amire nem is vágynak igazán. Például, ha már mindenki más megfogadta, hogy többet tesz félre, belegondolunk, hogy végül is nekünk is jól jönne egy kis plusz pénz, még ha eddig ki is voltunk békülve a költségvetésünkkel.

Azonban ha újévkor azokat a vágyainkat vesszük elő, amik régóta foglalkoztatnak minket, sokkal nagyobb elköteleződéssel küzdünk majd értük. Mivel ezek a dolgok általában érdekelnek minket és van is már bizonyos háttértudásunk őket illetően, sokkal praktikusabban tudunk tervet készíteni és személyes sikernek éljük meg, ha fejlődünk.

Egyszerre egyre fókuszáljunk!

Jó ötletnek tűnhet az új kezdeten fellelkesülve egymásra halmozni a fogadalmakat, de valójában inkább hátráltat, mint segít, ha a betartásukról van szó. Könnyebben válunk ugyanis elkötelezetté, ha egy kitüntetett dolognak szenteljük a figyelmünket, mintha felületesen megosztjuk 4-5 kisebb dolog közt.

Arról nem is beszélve, hogy bizonyos esetben úgy tűnhet, vágyaink keresztezik egymást, és nehéz meghatározni, mi fér bele az egyik fogadalmunk iránti hűségünkbe, ami egy másikkal talán pont ütközni fog. Állítsunk fontossági sorrendet, és eleinte csak arra fókuszáljunk, ami számunkra a legmeghatározóbb, az ebből fakadó siker segít majd, hogy más célokat is könnyebben elérhessünk.

Közben is merjünk büszkék lenni!

Megváltozni nem csak cél, hanem folyamat is, ezért óriási hiba, ha egy megadott ponthoz viszonyítjuk fogadalmaink sikerességét. Lehet, hogy szeretnénk magunkat látni, miután leadtunk öt kilót, lefutottunk egy félmaratont, vagy kezünkben tartjuk a saját pénzből vett fesztiváljegyet a nyárra. Viszont ehhez hozzá tartoznak azok a szokások is, amiket kialakítottunk közben: az egészségesebb életmód gyakorlása, komfortzónánk szélesítése és az anyagi megfontoltság. Az igazi eredményt pedig ezek jelentik, ehhez képest az elért cél már csak a cseresznye a hab tetején.

Éppen ezért ne haragudjunk magunkra, ha olykor meginogunk, a változást a hibák is alakítják: ez a játék nem az első rontásig megy. Ebben segíthet, ha valamilyen formában megörökítjük a folyamatot, és visszatekintünk a nehéz helyzetekben, hogy lássuk, így is mekkora utat tettünk meg az indulás óta.

Fogadalmat tenni nem olyan, mint egyszerűen kívánni egyet: anélkül, hogy őszinte elkötelezettséget éreznénk, nincs sok esélyünk elérni a célunk.
Erre, és az új szokások kiépítésére remek alkalom lehet az új év kezdete, ám fontos észben tartanunk, hogy változni bármikor lehet. Sőt, talán hatékonyabbak is vagyunk, ha valamibe önszántunkból kezdünk bele az év bármely pontján, bármilyen külső nyomás vagy babonás naptári nap befolyása nélkül.